Az 1848-49-es szabadságharc leverését követő véres megtorlások tetőpontjaként, 1849. október 6-án végezték ki az aradi vértanúkként ismert tizenhárom honvédtisztet és Batthyány Lajost, az első független, felelős magyar kormány miniszterelnökét.

Az egész nemzetet mélyen megrázó és megalázó esemény évfordulóját 2001-ben nyilvánította a kormány a magyar nemzet gyásznapjává.

Hőseink előtti tiszteletadásként az idei évben rendhagyó apparátusi ülésen tartottak megemlékezést a Polgármesteri Hivatal dolgozói, amelyen Farkas Ferenc polgármester mondott ünnepi beszédet.

A Polgármesteri Kabinet rendezte esemény az alkalomhoz berendezett Nagyteremben zajlott.

A közösen meghallgatott Himnuszt követően, a  kivetítőn megjelenő fotómontázs alatt mind a 13 aradi vértanú és gróf Batthyány Lajos, valamint Kazinczy Lajos nevének elhangzása segítségével idézték fel a mártírok alakját.

Batthyány Lajos miniszterelnök és a 13 honvédtábornok, Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József és Lázár Vilmos neve elhangzásakor, kiállított fényképeik előtt elhelyezték a megemlékezés mécsesét.

Farkas Ferenc Polgármester megemlékező beszédet mondott: 

Tisztelt Kollégák, kedves megemlékezők!

Az aradi vár északi sáncában, és a vártól délre eső területen 166 évvel ezelőtt ezen a napon végezték ki az1848-49-es szabadságharc 13 katonai vezetőjét. Azon a tragikus őszön elfojtották szabadságküzdelmünket, a magyar hadsereg éléről eltávolította Haynau esztelen gyilkolási vágya hőseinket.

A magyar történelem során sokszor gyászoltunk, ritka az örömteli ünnep. A tatárjárás Muhi csatája, a mohácsi vész évszámai ismertek számunkra, 1241 és 1526, azonban a napokról kevesebbet beszélünk. A világosi fegyverletétel, amely gyilkolási vágyat ébresztett a császárban és pribékjeiben, volt az előzménye az aradi vérontásnak, hiszen nem az osztrákok előtt kapituláltunk, hanem az oroszok előtt tettük le a fegyvert. A vértanúk halála szörnyű, azonban a nemzet függetlenségéért küzdőket nem félemlíti meg, bátorít, ösztönöz.

Az 1849-es év elején az európai forradalmak már mind elcsendesedtek, egyedül a miénk tartotta még magát. A kezdeti diadalokat követően a túlerő miatt, fegyverletételre kényszerült. Az elismerést kiváltó hősies katonai teljesítmény tovább táplálta a nemzet reményeit a későbbi függetlenség kivívása érdekében.

A győzteseknek sok minden megadatik. Harcban, szemtől szembe sikert arathat, foglyokat ejthet, de a fegyverét önként letevő hadsereg vezéreit őrült vágytól hajtva nem végezheti ki. 1849. október 6-ig nem is volt erre példa.

Amint a császári és a szövetséges túlerő legyőzte a szabadság és a függetlenség hadseregét, nem a megbékélés következett be, hanem a bosszú és a megtorlás.

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, gróf Leinigen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly és az október 5-én kivégzett Batthyány Lajos.

Mekkora hírneve, ereje volt ennek a 14 hősnek, igaz embernek, ha még I. Ferenc József birodalma is rettegett tőlük. Tisztességtelen „büntető eljárás” keretében a ”bresciai hiéna” akarata érvényesült. Az aradi vértanúk említésekor 13 hősről emlékezünk, azonban ezen a napon végezték ki Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt is. Nagyon sok neves és névtelen áldozata volt a megtorlásnak, de abban az időszakban sújtott le az „igazságszolgáltatás” Ormai Norbertre, Kazinczy Lajosra és Ludwig Hauk alezredesre is.

„Tizenháromszor tizenháromnál, de még százszor tizenháromnál is több volt, akit azok a bitangok a magyarok első sorából kipusztítottak”

(Illyés Gyula, Fáklyaláng)

A beszéd végén közösen meghallgatták a Szózatot.